Reggelente álmosan és vágyakozva nézzük, ahogy ez a fekete nedű lassan lecsorog a csészénkbe, finom illattal tölti be a lakást, és erőt ad, hogy útnak induljunk. A kávé mára már a mindennapok része, számtalan variációban létezik, sokféleképpen fogyasztjuk. Vajon mikor ismerkedtünk meg vele? Mióta tart a barátságunk? Lássunk egy kis kávé történelmet!
A legenda szerint az ókorban a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek.
Egy másik történet egy arab orvost nevez meg felfedezőként, aki orvosságként használta az élénkítő növényt. 1000 körül Avicenna a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja is gyógyszerként használta a kávét.
Akárhogy is történt, a kávé nem terjedt el gyorsan, először a XV. században Jemenben használták élénkítő hatása miatt, valószínűleg szufi szerzetesek, akik szívesen éltek serkentő szerekkel. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára. A XVI. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték.
Isztambulban az első kávéházak az 1550-es években nyíltak, és számuk gyorsan nőtt. Európába a XVII. században érkezett meg a kávézás szokása.
Az első európai kávéház 1624-ben Velencében nyílt meg La Bottega del Caffé néven. Magyarországon – szintén török hatásra – a „fekete leves” fogyasztása az 1600-as évek végétől terjedt el. A magyar szájhagyományban a „fekete leves” kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban elővigyázatos volt és gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!”
Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe. Az úgynevezett „fekete leves”, azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon.
A lassú indulás után nagyon felgyorsult a kávé ismertsége, VIII. kelemen pápa például már azt mondta, hogy ez egy igazi keresztény ital.
Az évszázadok során a hagyományos török kávékészítéstől eltérő módok is kialakultak. Az eredeti, egy csésze forró víz – egy teáskanál darált kávé megoldás után jöttek a különféle presszógépek, a kotyogó, a francia dugattyús kávéfőző és persze az olyan különlegességek, mint a capuccino.
Közben persze egyre több helyen kezdtek el kávét termeszteni világszerte.
Bár sokféle kávé cserje létezik, csak két fajának terméséből készítenek kávét: az arab kávéból és a robuszta kávéból.
A két faj környezeti igényei erősen eltérőek. Az arab kávé adja a jobb kávéalapanyagot, de kényesebb a robuszta kávénál, termesztése sok körültekintést és gondosságot igényel.
A kávécserjék fejlődéséhez a tökéletes feltételeket csak 900 méter feletti trópusi területeken lehet biztosítani, hiszen nélkülözhetetlen számukra a termékeny talaj, a nagy és egyenletes csapadékmennyiség és a 15-24 °C közötti hőmérséklet.
Az arab kávé adja a kereskedelemben kapható kávé 75%-át.
A robuszta kávé igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget és a nagy páratartalmat, termőterülete a 900 méter alatti trópusi síkságokon van. Elsősorban Nyugat-Afrikában és Indonéziában termesztik, a többi kávétermelő ország az arab kávét favorizálja.
Ma a legtöbb kávét Brazíliában termesztik, a sorban utána Vietnám, Kolumbia és Indonézia következik. A szakértők szerint a legjobb minőségű kávét ugyanakkor Etiópiában termesztik. Ennek ellenére nem itt található a földkerekség legdrágább kávéja, az ugyanis a thaiföldi Black Ivory, melynek kilója 270 ezer forint körül mozog.
Forrás:
